A méltán közkedvelt :) Sese Világának és Sese Színházának folytatása. Misztikus-melankolikus, ego és a nagy világ, bölcsességek, furcsaságok, poénok, versek és novellák.
A bevásárlóközpontos cikkemet nem lehet elérni. Pont az egyik hónap utolsó napján publikáltam, éjfélkor. Talán ezért nem archiválta a freeblog rendszere. A bejegyzéslistában megvan, de sehogy nem lehet elérni :(.
Neverwinter Nights CRPG: magyar kalandmodulok
A kalandmodulok frissítve és csomagolva: Urius Jogara 1. Urius Jogara 2. Hozzávalók (Hakpak)
A modulok magyar nyelvűek, minimum 24 órás játékot biztosítanak, az 1.29 és 1.30 verziójú patch-el működnek! (Első hivatalos kiegészítő (SoU) patch-e).
Jó lenne időnként úgy lomtalanítani saját életünkben, ahogy ezt a könyv szerzője is tette. Pillanatnyi hara- gomban sok pótcselekvést a sze- métre hánytam, mint a sok időt
Volt néhány rémisztő pillanat, pl. a végül nem teljesített vázlatterv leadás előtti éjszaka. Órákig nem tudtam el- aludni, de a makettozáshoz viszont már álmos voltam. A legrosszabb. Viszont voltak kellemes, vicces esték is, Danóéknál például, ahol finomat ettünk és tök jó volt a beszélgetés.
Lassan, de haladok a diplomatervvel is. Tanárommal gyakran kell alkalmaznunk az e-learning mintájára az e-korrekciót. Persze sajna ez nem olyan hatásos,
2006. október 18., szerda Sese Szilánkjai Természetesen meggyógyultam. Köszönöm Kacsa aggódó levelét, már rendben vagyok. Még egy vérvételre kellene majd lemennem, de attól még mindig tartok. Már nem szoktam elájulni, mint régebben (emlékszem, amikor általánosban az egész osztály könyörgött nekem az orvosi vizsgálatnál, hogy megint ájuljak el, és maradjon el a dolgozat). De attól még a hátam közepe sem kívánja. Ledolgoztam még egy napot, hogy meglegyen a teljes szeptember - hisz a betegség alatt ki voltam írva.
Szerepjátszottunk rengeteget, a legutóbbi alkalomra rengeteg új kártyát készítettem. A felszínemen a Guild Wars lebeg, a mélyben a diplomamunkám dolgozik. A telek sokszögű, erősen lejt, és bizonytalan határfelületekkel rendelkezik ("Hupsz, ez most már partfal vagy csak apró szakadék?"). De sziklás, és remek látványt nyújthat (makettezni is nehéz, természetesen). Az első ötletem (front homlokzati elemek) a valós méretekkel találkozásakor elúszott (szó szerint, hisz az épület megkívánt méretei szétfolyatták).
Igyekszem rugalmas maradni, és feltámadni a mostani pocsolyámból. Legközelebb valamit a diplomamunkával kapcsolatban is be kellene raknom ide. Mert az már azt jelenti, hogy újra gondolkodom rajta.
2006. szeptember 21., csütörtök Sese Szilánkjai Arra gondoltam, hogy én leszek a rendőrség titkos fegyvere. Kimegyek a térre, keblemre ölelem a nagyon magyar futballarc ember(?)társaimat, és megfertőzöm őket a frissen szerzett övsömörömmel. Hát igen... A kis örökké viszketeg új lakóm. Pedig Mamám az egész múlt héten azt mondogatta, hogy erre a hétre nagyon jó a horoszkópom. Hát, én inkább senkinek nem kívánnék ilyen jó horoszkópot. Pedig sejthettem volna, hisz én tudom, hogy Ptolemaiosz óta a horoszkóp motorjában nem frissítették a csillagképek helyzetét... Azok azóta kissé odébb mentek. :)
Fel kellett hívnom a főnököm, hogy sajnos nem fogom tudni ledolgozni a szeptembert, mert tápra vettek. Volt mit visszafojtania, hallottam a hangjában. De erre mit mondhatnék, ez vírus. Csak nem feltételezi rólam, hogy kitalálok ilyeneket. Egyre bonyolultabb lesz ez a történet. Pedig én nem bonyolítani akartam az ügyet, hanem megoldani. (Mennyivel jobban hangzana, ha a bürokratákat megoldónak, és nem bonyolítóknak neveznék.)
Itthon ülök az övsömörrel, viszketek, de legalább pihenek egy kicsit. Dark Sun-on és a Vampire Dark Ages-en gondolkodom (szerepjáték világok). Jutkával beszélgetve új ötletek fogantak meg Dark Sunhoz: tari geomanta mágia (ez
kapcsolódhat majd a városuk druida hagyományához, és később így válik a későbbi
Korokban összetartozó fogalommá), satöbbi. (A többit töröltem a játékosaim
miatt).
Esténként a már-már rituális gladiátormeccsekké változott vandálkodást nézem, a rendőrök vs. maszkosok újabb kergetőzését. Jókat bosszankodom a Hír TV agyatlan helyszíni megmondóján (mindig a vandáloknak drukkol, a rendőröket fikázza, leszólja). A Hír TV operatőre pedig vagy béna, vagy ez a feladata. Természetesen nekem az előbbit kell feltételeznem. De tényleg csak azt mutatta, hogy a rendőrök elrohannak valahova (a riporter közben a háttérben értetlenkedik), majd hogy pár emberre véletlenszerűen lődöznek (füstgránátokat). De ha
megnézitek a többi csatorna bejátszásait, akkor lehet látni, miért arra
rohannak az üldözők, kiket üldöznek, majd miért oda lőnek: az előttük sorokba megtorpanó maszkosokra. Valahogy a Hír TV mindig a vandálok előtti üres, vagy majdnem üres részeket mutatta. Azt kell mondanom, hogy a tegnap felsorolt megoldódás lehetőségek (passzív) mellé lassan indokolt lesz felvenni egy megoldás lehetőséget is (aktív). A rendőrök sokat fejlődtek. Hisz nem az a cél, amit a Hír TV riportere szeretne (vagy amire vár), hogy összeütközések legyenek, hanem pont az ellenkezője: hogy ne állhasson össze olyan nagy csoport, akivel verekedni kellene. Drukkolok!
2006. szeptember 20., szerda Sese Szilánkjai Jutkával tegnap ünnepeltük a 2,5 éves évfordulónkat. Nagyon finomat készített, és sikerült is elvonnia a figyelmemet az elmúlt napok felkavaró eseményeiről. A receptet alább mellékelem.
Dolgoztam megint egy hónapot, 3 nap helyett (amiben szóban megegyeztünk) végig 5 napokat, egyszer még szombaton is bent voltam. Aztán ahogy eljött a Diplomamunka készítés ideje (a NEPTUN botrányos (nem)működése és a fura Regisztrációs hét után), és arról volt szó, hogy még hétvégén is bent kell maradnom, akkor kicsit megijedtem. Féltem, hogy ha most is engedek, akkor máskor is így lesz, és később komoly nehézségekbe fog ütközni a Diplomaterv elkészítése. Szüleim születésnapját tartottuk a hétvégén, így elkértem magam ezekre a napokra, és csütörtökön még el is engedett. Aztán a hétvégén nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy a főnök szerette volna (nem készültek el a helyettem behívott leányzóval határidőre, sőt az is kiderült, hogy eleve rossz irányba indult el a tervezés). Hétfő hajnalban kaptam az sms-t, hogy már ne menjek be dolgozni. Két napig vitatkoztunk még a kirúgásom jogi és erkölcsi síkjain (hajnali sms vs. írásbeli felmondás, a szabad véleménynyilvánítás hiánya, határozott időre szóló munkaszerződés egyirányú felrúgása, a szóbeli egyezségek megváltoztatása, stb.), de addigra már megmakacsolta magát. Tegnap már néhány helyen közeledett az álláspontunk, azonban a végső döntést nem sikerült megváltoztatni. Most úgy néz ki, hogy ledolgozom még a szeptembert (hisz azt úgy is ki kellene fizetnie), de azután elválnak útjaink.
Az elmúlt hónapban, a sok munka miatt kevés izgalmas programban vettem részt, de az a néhány jól sikerült. Befejeződött a takarítás még a hónap elején, a végén kivágtuk a kiszáradt meggyfát. Pedig bírtam a boltívét, meg a macska is ott jött fel hozzánk. Megint ott voltunk a Várban a Borfesztivál alatt, Tomiéknál szerepjátékoztunk párat, voltam Szentendrén kolbászsütögetős partin, én is tartottam két szerepjátékot (a most szombati nagyon jól sikerült), volt egy jó kirándulás (az Egri Csillagokhoz felépített romoknál), satöbbi.
Nem értem mi folyik kint az utcán. Ha meghallgatom a Gyurcsány Ferenc Közgázon tartott beszédét és ezt a beszédet (a teljeset, és nem a kiragadott fél mondatokat), akkor értelmes emberként nem találok okot erre a vandalizmusra. Az a baj, hogy megszokták az emberek, hogy a politikusok hazudnak? Baj, hogy egyszer valaki igazat mondott? A csendes tiltakozás még rendben van, hisz azok a mondatok, amelyek elhangzottak, hogy hazudtak eddig, azt naiv tömegként el lehet ítélni. (De melyik kormány nem hazudik?)
Az a baj, hogy a csendes tömeg erős hátteret ad a néhány száz vandálnak (eddig is ilyen cselekedeteikről ismert futballhuligánok, a helyzetet kihasználó szélsőségesek, bedrogozott vagy részeg tombolni, fosztogatni, rombolni vágyók), hogy az ő sorfaluk előtt azt tehessenek, ami beteg agyukban csak felmerül. A rendőrök nem voltak éppen a helyzet magaslatán, még az elején kellett volna az MTV székházának lépcsőjén meghülyült néhány tucat embert megbilincselniük és elvezetniük, és akkor az egész elkerülhető lett volna. Olyan nehéz lett volna a rendőrökre bottal támadók előtt egy pillanatra utat nyitni, majd a pajzsfal másik oldalán egyesével lefogni, megbilincselni őket, majd hátul kivezetni? A csendesen tűntetők többségének semmi baja nem lett volna ezzel. Most viszont, hogy az első napon hiányzott a határozott fellépés, ugyanez a pár száz ember még napokig folytathatja az értelmetlen rombolást, fosztogatást. Ha már eleget loptak és romboltak, ha elfogy a drog vagy a pia, ha úgy érzik, oké, már nem izgalmas, ha ez egyáltalán lehetséges az ilyen emberek esetében, akkor talán majd hazamennek. Akkor marad egy hatalmas űr, és kiderül, ami szerintem most is látható, hogy semmilyen politikai eredményt nem értek el (hisz nem is ez volt a céljuk), csupán pár százmilliós kárt és az ország hírnevének romlását...
Javaslom a józan embereknek, hogy gondolják végig még egyszer, mielőtt kimennek az utcára, hogy mi is a cél? Hogy ez ilyen módon megvalósítható-e egyáltalán? Vagy csupán a vandálok néma támogatását sikerül-e ezzel elérni... Az ORTT pedig jól tenné, ha a Hír TV helyszíni riporterét eltiltaná a munkavégzéstől, mert azon az estén az úriember elég távol volt a független tájékoztatástól.
A végére a könnyed téma, a recept:
Áfonyás körteleves Hozzávalók:
60 dkg vilmoskörte;
15 dkg cukor;
10 dkg mazsola;
10 dkg vörös áfonya;
4 dl vörösbor (a többi a szakácsé);
4 evőkanál áfonyadzsem;
1 db citrom;
½ kávéskanál ánizsmag;
show;
½ kávéskanál őrült, nem, őrölt szegfűszeg;
1-2 fahéj;
Fűszerkivonatot
készítünk: 2 dl vizet pár percig forralunk az ánizzsal, az egész fahéjjal, egy
citrom reszelt héjával, néhány cikk citrommal és fél kávéskanál őrült
szegfűszeggel.
A megtisztított körtét kockára vágjuk, és enyhén sós vízben néhány percig
főzzük. Hozzáadjuk a mazsolát és az áfonyalekvárt, majd beleszűrjük a
fűszerkivonatot.
A megpuhult körtéket (puhítsuk őket a media találmányaival) kivesszük a főzőléből, és egy turmixgépben összedolgozzuk
a vörösborral. A masszát visszaöntjük a levesbe, és cukorral édesítjük.
Hozzáadjuk az áfonyát, és további 10 percig főzzük.
Tálaláskor egy-egy kanál tejföllel kínáljuk.
Az őzgerincet
showzzuk, borsozzuk, és kevés olajon elősütjük. Egy tepsibe helyezzük, teszünk
mellé pár babérlevelet, borókabogyót, majd felöntjük 1 dl rosé borral és némi
vízzel. Fóliával letakarva a sütőben 15-20 perc alatt készre pároljuk.
A mártáshoz az apróra vágott szalonnát zsírjára pirítjuk. Hozzáadjuk a
barnacukrot, majd mikor a cukor megolvadt, beletesszük a csíkokra vágott
vöröshagymát. Sózzuk, borsozzuk, babérlevéllel és borókabogyóval ízesítjük,
korianderrel fűszerezzük, majd beletesszük a mustárt és 1 dl rosét. A
megpárolódott őzgerinceket a mártásba tesszük, és hozzáadunk 5 dkg vajat. Pár
percig forraljuk.
A körtéket citromos, boros vízben megpároljuk. Tálaláskor a körték közepébe
ribizlilekvárt töltünk. A tányérra helyezzük a gerincszeleteket, meglocsoljuk a
mártással, mellé tesszük a körtéket, és korianderrel díszítjük.
Jó étvágyat és szép hetet mindenkinek! (És ne bántsuk egymást és közös értékeinket!)
2006. augusztus 21., hétfő Sese Szilánkjai Bármennyit is költöttek az idei tűzijátékra, sok volt. Lehet, hogy videóról kellene megnéznem, de szerintem az az élmény - bármilyen sokba került a mi égzengésünk -, meg sem közelíti azt, amit átéltünk. Eleve későn indultunk, mindenhol rendőrkordon terelt minket máshova, végül a kezdés előtt egy perccel megérkeztünk a várfalhoz. (Eredetileg a Gampyék háztetőjéről akartuk élvezni az estét, de így utólag hálát adok Gampy lustaságáért, hogy nem jutottunk el oda). Elkezdődött, mire elindultunk a kb. 20 centi vastag várfal-erkély mellett, felfelé (az egész terület a következő falig kb. három méter széles, és eléggé emelkedik), kerülve a bokrokat, keresve a haverokat, nem törődve a csepegő esővel. A poros, később sárosan csúszó lejtőn mászva, Jutka magas sarkú cipős produkcióját nézve eszembe jutott a két évvel ezelőtti nap, egy ilyenen megcsúszva ment szét akkor a bokám. Néztem előre, a lábam elé, meg a fényekre, és szerettem volna gyorsan helyet foglalni a haverok mellett. Sosem jutottunk el odáig.
A háttérzenéből kísérteties filmzene lett, a saját jelenünk filmjének kísérője; fölöttünk rakéták doboltak, aláfestve a hihetetlen égzengést. Egyszerre olyan erővel zúdult alá az eső, hogy elfújta a tűzijátékokat előttünk, már csak a záporfalat láttuk, a hídból csak egy nedves füstpamacs, és szürke vonalak maradtak. Minden ezüstszürke lett, egy perc alatt bőrig áztunk. Lecsúszkáltunk, lemásztunk a helyről, a tömeg okosabbik része iszkolni kezdett (sokan álltak még itt-ott, nem akarták kihagyni a remek előadást, vagy még reménykedtek). Az emberfolyam összevegyült a mindenhol hömpölygő igazi folyamokkal, a lejáratoknál összetorlódtunk, de vigyáztunk egymásra. Persze nyitottam ernyőt, de a szél tolta visszafelé - velünk együtt -, majd egy különösen erős orvtámadással mögénk került, és négyrét hajtotta. Amíg működött, tavak gyűltek a lábunk előtt, így most még jobban eláztunk. A ruhám megszívta magát hideg vízzel, a cipőm luxusfokozatot váltott, ugyanis vízpaplanos lett. Mindketten ázott, ijedt kis egerekké váltunk, körülöttünk apró gyerekek bömböltek, menekülő családapák nyakában. A szél és az eső ereje majdnem letolt a párkányról, de dacoltunk vele, és sikerült feljutni az egyik térre. Innen átvágtunk a Váron és a menekülők tétova hadain, és egyenesen hazagyalogoltunk (59-es villamos, 61-es villamos nem járt, A Gellért-hegy felé korábban kordonokat láttunk, a 139-esek heringkonzervekké változtak (összepréselődött, csuromvizes embermassza), nem volt mit tennünk. Kerülgettük a kidőlt fákat az út szélén (a járdákat eltorlaszolták), egy busz a könyököm mellett robogott el, de mi meg nem álltunk. :) Satöbbi, itthon szárítkozás, és röhögés. Láttam vagy öt percet az egészből, de igazság szerint nem sajnálom. Láthattam, hogy az égiek bármikor lepipálhatnak minket, ha úgy tartja kedvük.
"A tűzijáték
kihunyt,
mindenki otthon;
milyen sötét van."
Ja, volt megint két hét munka, meg egy kis Sziget is közötte. Most sokkal jobb feladatot kaptam, egy nagyon szép családi házat tervezek át. Két fura szintet kell egy működőképes lakássá alakítani, és egy csomó variációt kiagyaltam és megrajzoltam már. Jutka közben itthon nekiállt a nagytakarításnak, két szobára rá sem lehet már ismerni. A villamoson a Boszorkányszombatot olvasom, arra pont jó, szórakoztató-kikapcsoló-kedves-könyv.
A Szigeten két napot voltam, egyet barátosra, másikat barátnősre szerveztem. Ádámmal tekeregtünk első nap, a Radiohead próbált minket apátiába süllyeszteni, de mi meglógtunk előle. Becsavarogtunk, berúgtunk, bele-belefüleltünk. Másnap Jutkával végigjártunk szépen mindent, eszegettünk, megnéztük Kőhalmi Zoli odaállós komédiáját (ezen majdnem eszméletvesztésig röhögtem), kis Rasmus koncert is volt, meg Tankcsapda talán. Kellemes volt, de a tavalyi jobban tetszett.
2006. augusztus 10., csütörtök Sese Szilánkjai Kezdem megszokni a bágyadt, fáradt hazatérést, és közben egyre kevesebbet gondolok az Office Spacre (Hivatali Patkányok). Minden hétköznap hétköznappá vált, este ötig-hatig tart, majd itthon elkeseredetten kutatok régi életem romjai után. Ahogy kilépek az irodából, elmormogok egy jupííít, de csak csendben, és kikapcsolok. Az egyre hosszabbá váló ebédszünetekben megiszom a korsó sört, hogy bírjam a délutáni monitorbámulást, vonaltologatást; három körül még messzibbnek tűnik az öt óra, mint reggel. De mondom, végül mindig kilépek a konyhatervezésből, azt az énemet ottfelejtem, és próbálom összeszedni a gondolataimat, vágyaimat, ízlelgetem a lehetőségeket. Kár, hogy mindig rá kell döbbennem, hogy szinte mindenhez fáradt vagyok. Elhihetitek, hisz ismeritek korábbi énemet, korábbi jelenemet. Nagy változásezvan (kb. nagy változás ez, hát ez van). Aztán este nyomjuk a Starcraft partikat, beszippant magába. És nem nehéz elaludni este. Másnap minden elölről. Lassan ballagok az irodába, könyv a kezemben, vak vagyok és süket. Egyre lassabban ballagok, főleg, ha érdekel a sztori. De mindezek ellenére, nem mondanám, hogy nem jó. A főnök jó fej, a munka kicsit monoton, de legalább nincs túl nagy felelősségem, a monitor meg olyan dolog, amit már igen megszoktam. (Nem tök mindegy, miért ülök a gép előtt? Az ArchiCAD 9, az új játékom legalább kifizetődő.) Ez is ugyanolyan jó, mint bármi más. Mert változásezvan.
Voltunk Kapolcson is, nagyon jó volt, talán még kisebb is volt a tömeg. A Krétakör új "darabját" nem hagytuk ki, a kazettákat visszaadtam Pepének (Scherer Péter; utána kábán mászkált fel-alá, szerintem már nem is hitt benne, hogy valaha visszajutnak hozzá). Ez a helyszínre szerzett performance kevésbé volt humoros, mint az eddigiek, viszont nagyon modern volt, és egy kicsit mélyebb is talán. A Csillagász Álma egyedi, egyszeri élmény, egy igazi rajongó számára kihagyhatatlan. Fiktív ufólandolással, ufó fekete dobozzal, satöbbi marhaságokkal fogadnak a helyszínen, előre röhögsz a táblákon kifüggesztett szövegeken, és tudod, hogy nem lesz rossz este megnézni a darabot. Az Űrtávközlési bázis egyedi hangulata elragad (Abducted), a néhány nagyon megtervezett happening elkábít, és talán egy pillanatig komolyan is tudod venni az egész mögött meghúzódó gondolatokat. Bámulod a hatalmas antennatányérokra vetített hülyüléseiket, miután odatereltek a klónoknak tűnő néma alakok (az E.T.-k), majd egyszer azt veszed észre, hogy egy durva rockkoncert-imitáció közben feléd robognak a falak, és az összes embert körülzárják (hangár, sötétség-csapda, réseken át misztikus fénycsóvák kutatnak, füst, dübörgő zene a falak között). Nem lehet leírni.
Egy másik feledhetetlen élmény a különleges torokhangon éneklő, szibériai buddhista zenekar volt, amelyet a kőfejtő falában ülve élveztünk. A főleg lovakról szóló számok aranyosak voltak, a zenekar tagjai kedvesen törték az angolt, és törték magukat, hogy jó műsort csináljanak. Már korábban is hallottam ezt a különleges hangot, csak mindig azt hittem, hogy ezt egy hangszer adja ki magából. Leesett állal hallgattuk mindazt, ami a torkukon kifért :). Nagyon tetszett, indiai hangzás, mongol hangulattal, őszinte emberektől. Kétszer is visszatapsoltuk őket, nagyon meghatódtak, zavart mosollyal játszották el harmadszor is a kedvenc lovukról szóló számot.
A mixcsűr is finom volt, a mozi is nézhető, az esőt is átvészeltük, csúcs sátorhelyet találtunk (a tulaj eredetileg nem gondolt arra, hogy idegeneket akar sátoroztatni, de később igen :). Árnyék, igazi fürdőszoba, pajta asztallal a reggelihez, satöbbi. Az autósok is kitettek magukért, főleg egy cabriós srác, aki többször is szállított minket (egyszer a másik irányba akart menni, de aztán mégis elvitt minket). A Kispál nem volt túl jó (de egy számot nagyon eltaláltak), de hát elég régen volt az. Most legalább nem aludt el, mint tavaly.
Nos, ilyenek voltak mostanában. Bocsi az elmaradt frissítésekért, meg sok mindenről nem írtam (Andrissal Érd by Night, meg Danóval borozás nálunk; szerepjáték Tomiéknál, Ádámmal, Zsolttal és Domollyal), de mondom változásezvan.
2006. július 28., péntek Sese Szilánkjai Az első igazi munkahét vége. Jutka hazajött, én hétfőn beléptem az új munkahelyem kapuján (bejelentkeztem a portásnál), majd eljutottam az asztalomhoz. Az új főnököm vidáman fogadott, és azonnal meg is kaptam első munkám. Végigmutogatta a kódokat, a házi mobilomat, a gépet. Portált tervezünk (fodrász üzlet kirakata, amely egy díszkváderekkel borított, boltíves kapuzatra hasonló épületszárnyában bújik meg). Első nap a felmérés alapján kellett megrajzolnom és megépítenem (ArchiCAD modell) a portált, leforgatva a homlokzatot, födémekből. Első ijedtségemre szabásmintát készítettem (vázlat és minta a síkokról, alakzatokról, anyagokról, színekről, stb.); egy frászban voltam, míg rájöttem, hogyan készítsem el a dongaboltozatot, meg a párkányokat, de rajzoltam amíg bírtam, este fél kilencig (reggel fél kilenctől). Kitettem magamért, de tudtam, hogy ez nem lehet meg egy nap alatt. Bocsánatot kérve haza mentem, otthon az elázott pince fogadott, és a kikészült Jutka.
10 centis víz alatt úszott a linóleum, hullámon lovagoltak a bőröndök, faxgép már csak elkeseredett buborékokat eregetett. Felhívtam a tűzoltókat, akik tudtomra adták, hogy csak harminc centi fölött jönnek ki. Mondtam nekik, ezen ne múljon, de kiderült, hogy nem sokat érnék vele: a szivattyú csak addig képes dolgozni. Az itthoni nem működött, így nekiestünk négyen (gumicsizma, vödrök, szemétlapátok, felmosók), Krisivel egész jó technikát is kidolgoztunk (egymás felé tolni a vizet, a két lapátot összeérintve, igazán hatásos - ha legközelebb Titeket kap el a zivatar, még jól jöhet). A lányok is kimeríthetetlenül nyomták. Kivinni a vödröket az esti kertbe, na az sem volt egyszerű, az egész hátsó lépcsőt benőtte már egy igen tüskés növény, amiről most még a víz is folyt. Kimerülten összerogyás.
Kedden sokat haladtam, kevesebbet maradtam (gondoltam, kipróbálom mi lesz, ha megpróbálok elkéredzkedni a hivatalos munkaidőm lejárta után, mondjuk egy órával). Aznap reggel már rutinosabb voltam, nem a rövidgatyámban, hanem öltönynadrágban és feketés ingbenvettem fel a munkát. Így már be mertek mutatni néhány embernek (hétfőn beszóltak érte). A hőség persze így sokkal jobban kikészített, de legalább elegánsabb voltam - a kedves hagyománnyal rendelkező szakmák szépségei :). Itthon fáradtan ledőltem, és kiolvastam Andristól kapott A félelem cirkuszát.
Szerdán még többet haladtam (nyomtattam is véglegesnek mondott felmérési terveket). Ádámmal együtt ebédeltünk, de mire megszerveztem a kicsit megnyújtott ebédszünetet, majdnem kilukadt a gyomrom. Odaadta a Metropolist, ezt meg is néztem este. Előtte Gampyhoz is felugrottam. (Pontosan indultam haza, cincogtam a macska távollétében). Este még egy kis Starcraftra is jutott idő, kétszer is nekiestünk hárman az általam készített pályának (öt ellenfél, 10 percenként extra támadóerők, védeni kell egy Overmindot is), másodszorra már eredményesen. Filmbefejezés, majd alvás. Tudtam, hogy nehezebb lesz felébredni, mint eddig.
Csütörtökön elkészült a legutóbbi végleges felmérési terv, az első tervezett portál tervlapja, és a modell is majdnem. Reggel elengedtek Jutka diplomaosztójára (kémiatanár lett), majd este náluk buliztunk (nagy családi ünnepség, most Zsófi nélkül).
Ma ingben és hosszúnadrágban, harmincnyolc fokos hőségben, majd zivatarban, a.a. Judit társaságában (bocs, ő már nem része a rossz körülmények felsorolásának, sőt) felmértünk egy hatalmas, nagyon szép, hegyen álló házat. Ízlésesen berendezett, tágas lakás, és a zsúfolt pincék minden méretét rögzítettük, a szeszélyes lézeres mérő minden piszkos trükkje ellenére. A szerkentyű félre hordott, korlátlanul pityegett és hangulatától függően mért, csak egy pillanatra mutatta meg az értéket, rejtélyes és szórakoztató hibaüzeneteket küldött, kidobta a tárat - az elemtartót -, amit Judit hajgumijával sikerült végül az állandó szökési kísérletében megakadályoznunk, stb. Az elején nagyon jól szórakoztunk, vidáman veselkedtünk neki a feladatnak, jobb volt, mint az irodában görnyedni, de a végére eléggé kikészültünk (éhség, fáradtság, szétszórtság, nevetőgörcs, lánccigi). Koraeste a főnök levitt minket fagyizni, majd hazaszállított. Különben tök rendes volt egész héten, meghívott menükre, közvetlenül tárgyalt, emberségesen hajtott, ééés elengedett.
Holnap leutazunk Akaliba, majd Kapolcsra. Elég húzós ötlet volt, hogy a próbaidő első hete után szabadságot kérjek, de tényleg szeretnék lemenni, Jutkával még egyszer sem voltam ott. Csütörtök reggelig leszek távol.
2006. július 22., szombat Sese Szilánkjai Egyedül. Család és néhány barát Akaliban, most először nem tartottam velük. Jutka távollétének holnap este lesz vége, gondoltam megvárom; már nagyon hiányzik. Itthon újra Starcraft, innen merítem a híres R2D2-s jelenetre hajazó képet is (ld. Star Wars, első rész, R2D2 egyedül bolyong a sivatagban). Hétfőtől tényleg munka.
2006. július 21., péntek Sese Szilánkjai Itthon vegetáltam a hétvége előtt (ism.). Starcraft, munkaszerződésre, illetve munkára várva, satöbbi időhalasztás (majdnem ism.). Aztán egyszer csak felpörgött minden pénteken: megint munkatárgyalással kezdtem, most Jutka is velem ebédelt (ezt most már természetesen mi fizettük, finom is volt, a hely neve Ritmus, a kaja jó, de a meleg buszok a hátadban... az kicsit zavaró :)).
Elbúcsúztam Jutkától, kiballagtunk az állomásra, Krisi beugrott sörökért a boltba, (én addig visszamentem a kulcsokért, amire poénból kérdeztem rá). Vidám vonatút péntek délután Andrissal, Katával, Rózsával és Krisivel. Sör, sörfolt a szembeszomszéd ülésen alvó, idegen srác nadrágján, ropi, kellemes beszédcsírák (Starcraftot hamar leszavazták a lányok :)), sötétben érkezés. Kipakolás, strandon üldögélés. "A sörök jóllakott-óvodás kábulata rémlik" írja nekem éppen Andris, ma éjjel kettőkor az msn-en. Másnap napoztunk, röpiztünk (jól megvertünk egy kicsit idősebb, de még jóllakottabb ellenfelet), úsztunk, bámultuk a dekoltázsokat ("a Lótusz völgye"). Strandkaja (megkóstoltam a sajttal-sonkával töltött lángost, mert pompos éppen nem volt). Este barátköszöntő, éjjel Andris támogatott a fenyőnél. Volt még egy félbemaradt rikiki, ez később Panchoékkal is megismétlődött). Vidra Dórit és Domoly unokatesóját, Katát is láttam egyszer a strandon napozni, dumáltunk is kicsit.
Frissítő szellőként érkezett Pancho és Ági vasárnap. Lelkes főzőcskébe kezdtek, a kaja nagyon isteni lett, de ráment a napjuk. (Márványsajttal és spenóttal töltött pulykamell, magyaros krumplival, plusz borzaska (azt én rendeltem), ízléses díszítő körettel...). A mennyei étkezés után a brancs nagy része hazament. Hármasban maradtunk, így odamerészkedtünk mi is a játékgépekhez, amiket Krisi, Rózsa, Andris és Kata is sokat nyúztak. Autóverseny, balatonparti büféérzés, őszinteségrohamok esti sörözgetés hatására. Nagyon kellemes volt.
Másnap (hétfői ráadás) hassüttetés, rózsaszín matrac kergetés (Panchoék vették ezt a vicces vízi játékot, ami még elég visszafogott volt, de amely kinézetével mégis vizuális környezetkárosító hatásra vadászott), strandi étkezés, Beck's kortyolgatás (a zöldségesnél kaphattok olcsón, a strand bejáratával szemben). Még egy vidám poénban is benne voltam. Amikor Ági elaludt a nyugágyon, Pancho rávett arra, hogy álmában vigyük le a barátnőjét a strandra - nyugágyastul persze. Amikor szembesültem a feladattal, akkor a Kis Strandot javasoltam (egy kemping által illegálisan beépített kedvenc, gyermekkori élményekkel összekent strand), amely lényegesen közelebb található kicsiny nyaralónkhoz. Több lerakással és csendes anyázással sikerült eljutnunk a vasúti átjáróhoz (Pancho még a kezére is csukta a fémvázat, gyorsan kiszabadítottam). Ági békésen szunnyadt. De aztán a töltés és a kis kapuhoz visszalavírozás túltett rajtunk, meglepődött ébredés fejjel bent a Kis Strandon. De megcsináltuk. Végülis bent volt már :)).
Hát igen, Tarzannak igazi Jane jár. Nagyon szívmelengető volt látni Pancho és új tigrise, Ági boldogságát. Mostanság én is boldog vagyok Jutkával, kár hogy távol van. (Bár a mostanság ebben az értelemben is értelmezhető, de kérem olvasóimat, hogy ne erre gondoljanak :)). De tényleg ne. S hogy ne ismételjem magam sokszor, a hétvége utáni napok megint hasonlóan alakultak, mint amit az elején, meg előtte is írtam. Kicsit kevesebb Starcrafttal. Sajnos. Meg több-kevesebb Margitszigettel, Ádámmal és Zsolttal, majd Ádámmal, és barátaival és üzletfeleivel (egy hatalmas ismerősökből és sohanemlátottakból álló kedves massza, amely frizbizik vagy üldögél és beszélget), és a Hihetetlen győzelemmel (könyv). Mindenkinek szép hetet! (A realitás a frissítés gyakoriságában - mostanság.)
2006. július 11., kedd Sese Szilánkjai Itthon vegetáltam a hétvége előtt. Starcraft, munka, satöbbi időhalasztás. Aztán egyszer csak felpörgött minden pénteken: munkatárgyalással kezdtem (oda megyek majd, ahonnan Domoly, Rita távoztak), kaptam ott ebédet is, 2+2 hónap próbaidő kezdődik majd napokon belül. De addig adtunk a hétvégének: Akali volt készülőben, csak még homályos volt a program. Itthon Domoly és Gampy Spacecake-t készítettek (kókuszgolyó formájában), azt szándékoztuk indulás előtt magunkba tölteni. Domoly kicsit későn érkezett ide, így tolódott a program, de Szomi (megint ő vállalta a leszállításunkat) és Dóri akkor még nem morogtak. Mire elindultunk dugó keletkezett a sztrádán, de az unalmat a Spacecake kellően ellensúlyozta :). (Gampyról azóta nem hallottunk). Felvetettem, hogy az autók rendszámaiból alkossunk, vagy rakjunk össze létező héroszokat, mitológiai lényeket. A realitás: nem sok rendszámot láttunk. Illetve sokat, de mindig ugyanazokat. De ez akkor sem változott sokat, amikor már lehetett haladni. Tanulság: a sebességkülönbség minimális valóságos időkülönbséget okoz csak.
Akaliban megint tök jó idő kényeztetett minket. Szomi, Domoly és Dóri voltak ott pénteken, majd szombatonDanó és Guszti (az öccse) váltották le az egyetlen leányzót. Addig kártyáztunk, Szomi sörét ittuk, kis Ubielt is fogyasztottunk. Dóri végül nem jutott el a célállomásra (nem volt elég neki ez a pár pasi, még másik hárommal akart találkozni Révfülöpön :), mert érkezésünk után még csobbantunk gyorsan a Balcsiban, majd Szomi megivott két sört - vonat meg nem volt már. Morgott egy kicsit, de elviselte, és szerintem nem sikerült rosszul az este. Másnap könnyes búcsút vettünk tőle, majd kidöglöttünk a partra. Szombattól kanbuli volt kártyázással, kis focival, parton heveréssel, úszással, ivással. A sokaknak fontos, szinte vérre menő rikiki parti alatt teljesen szét voltam esve (sör, bor, Ubiel), Danó végig oltott, a feléig elég sokat vesztettem. A parti második felében már azt sem tudtam, hogy hány lapomnak kéne lennie, milyen színű hármas van még a királyom mellett, vagy hogy mennyit vállaltam. Ehhez képest majdnem megnyertem, kiderült hogy sok pontom van, hogy első vagyok. De az utolsó kört (a fejre tévőst) elrontottam. Elpoénkodtam, elmulattam. A végén Danó leelőzött 2 ponttal (200-as nagyságrend). Azért nem haragszom :)
A lényeg úgyis a beszélgetés, vagy még jobb a békés csend.
Holnap küldik a szerződésem. Jutka szombaton elutazik sörföldre (Bajorországba) 8 napra, énekelni fog. Én pedig dolgozni. Végre (?).
Egy rendkívül eseménydús időszakra pislantgatok most vissza, ami egy hét távlatából sohasem egyszerű dolog. De mégis könnyű (hogy rögtön egy paradoxonnal kezdjem), mert kellemes élményekről mindig szívesen ír az ember. Kénytelen vagyok csak belekapni mindegyikbe, mert nem akarom hosszan húzni, de remélem kiérezni majd belőle, hogy mennyire jó volt az elmúlt hét.
Csütörtökönnévnapi ünnepség volt itthon, Papám is itt volt (ő is Péter :)), a szokásos névnapi vacsira vártuk (rántott csirke, petrezselymes krumpli, friss uborkasaláta), ő hozott egy csomó nagyon finom csokitortát a végére (Szamos cukrászat), sörözgettünk is, bár addigra már eléggé be voltam csípve (ld. mindjárt); tök jól sikerült minden. Az ajándékokat eltaláltuk, békés és kellemes este volt.
A névnapi program előtt Jutkával vásároltunk ezt-azt (nekem új rövid- és úszógatyát, az Amerikai Isteneket), majd Zsolttal és Ádámmal söröztem a Millenáris parkban (szerepjáték megbeszélésnek indult), majd a Mechwart ligetben (az Önkormányzatra ugrottunk be pisilni). Már ott elkezdték a saját régebbi sztorijaik felemlegetését, és féltem, hogy este is ez lesz, de szerencsére nem így történt. A névnapi ünnepség után a három hülye srác átment Dórihoz (vele voltunk Kő-hegyen), sörözni, beszélgetni, meghallgatni pár vicces klippet, satöbbi. Jól éreztem magam, bár kicsit kívülállónak tűntem magamnak, de igyekeztem felolvadni a kissé döcögős programban. Köszönjük a vendéglátást!
Ott aludtunk, majd pénteken Jutka szülinapját ünnepeltük, náluk. Megjelent a népes család, felbontottunk pár üveg ezt-azt, Jutka is ihatott végre, otthon is elmesélhette, hogy sikerült az Államvizsgája, és sok feszültségtől is megszabadulhatott. Mindenki aranyos volt, megint kellemesen ünnepeltünk, éjszaka még kicsit dumáltunk Zsófiék szobájában is, majd alvás. Másnap röhögtünk, mert mindenki elhagyott valamit, vagy nem emlékezett, hova tűntek a dolgok (Brian élete), reggel ez is jelezte az elfogyott alkohol mennyiségét :).
Szombaton útra keltünk Tokajba (vonattal), ezt a hétvégét gondoltam Jutkának szülinapjára. Netről néztük a szállást, és keresve sem találhattunk volna jobbat: új panzió, az óvárosban, tele virágokkal, egy borospince is tartozott hozzá, kényelmes szoba franciaággyal, fürdővel (és tévével), és kaptunk kulcsot a kapuhoz is, hogy ne legyünk a záráshoz kötve. Érkezésünkkor rögtön kóstoltunk is (a kedves néni ragaszkodott hozzá), és a legfinomabból (Jutka a muskotályt választotta) kaptunk is egy kis kancsóval. Rögtön felmentünk a panzióhoz tartozó, a pince fölé épített teraszra, a hegyoldalba, és onnan néztünk szét Tokajon; az volt a legszebb pillanat az egész hétvégén. Szeretkeztünk, sétáltunk egy nagyot, majd fejedelmien megebédeltünk a Bacchusban.
Sikerült rátalálnunk Panchoékra, akik éppen a meccset nézték (én itthon felvettem őket), de hamarosan újra a Bacchusban találtuk magunkat (vacsora), majd elindultunk borkóstolásra. Estére sajna úgy tűnt, minden bezárt, de a szállásunk mellett találtunk még egy nyitott pincét és rögtön alá szálltunk. Száraztól haladtunk az édesek felé (később visszafelé), és közben egyre jobban megismertük őket (Pancho új barátnőjét még nem láttam, a másik három ember meg hozzájuk hasonlóan vízitúrázni jöttek), és örültem neki, hogy velük is fel tudjuk dobni a szülinapozást, és mindenki jól érzi magát így együtt. A végén kibukott belőlem a próféta hangulat, nyomattam a templomos-, és ókori rejtélyek dolgaimat, de jól fogadták, és be tudtak szállni a vitába. A gondolatvámpírom telire szívta magát az este :).
Vasárnap megint véletlenül futottunk össze velük, mi kirándulni készültünk, ők meg evezni, de ismét közös borozás lett belőle. Meglátogattunk néhány helyet, amiket még szombaton ajánlottam nekik, csak azok addigra már bezártak. Most végigittuk őket, majd az Öreg Pincénél telepedtünk le (itt elhevertem a füvön, és csak mosolyogtam ki a fejemből).
Délután indulni készültek, így mi nekivágtunk a Kopasz-hegynek, ami részegen elég mulatságosnak bizonyult, csak a szúnyoghordák kínoztak minket felfelé. Visszatérőben a temetőn keresztül sétáltunk le, itt vettük észre a biztosan emberi lábszárcsontot a földön, ez egy kicsit elgondolkodtatott. Odalent megint összefutottunk a barátokkal, akik ismét az Öreg Pincét célozták meg. Dumáltunk és ittunk koraestig, de itt már Ági vitázott velük (politikáról, broáf), nem én. Mire tényleg elindultak, eléggé elfáradtunk és becsíptünk, ezért a vasárnap estét a szobánkban töltöttük (olvastam pl. az Amerikai Isteneket).
Hétfőn vonatoztunk haza, hoztunk magunkkal két litert a fincsi muskotályból. Délután Jutka áthívta két barátnőjét, akikben hamar pozitívan csalódtam, így félbehagytuk Futárral a Starcraft meccset (net), és oda ültem közéjük. Sisáztunk (vízipipa), Eszter úgy fújta ki az orrán a füstöt, mint egy sárkány, és még Baglyot is kényeztette :). Boroztunk, este rikikiztünk (csak a közepétől vettem át a vezetést, de akkor nagyon - próbáltam kiegyenlítősdit játszani, ittam is bőven, de ez sem volt elég a lemaradáshoz). Nagyon jó fejnek tűntek, bírtam őket, és köszönöm én is a kellemes estét!
Kedden bepótoltam a vb. meccseket videóról, majd este megnézem a soron következőt. Olvastam is egy csomót, teljesen elvarázsolt a könyv, eléggé be is fordultam tőle. Mindenkinek szép napot!
A rekordhőség sokkal elviselhetőbb, ha közben víz mellett lehet az ember. Nem akartunk lemenni Akaliba, de némi családon belüli vitahelyzet után szinte kötelezővé vált az utazás. Előtte egy nappal még senki sem akart velünk jönni, de végül megint jól jártunk: nyolcan is részt vettek az első igazi Akali hétvégén. :)
Mi (Jutka, Mamám, én) még pénteken kocsikáztunk le, a többiek később érkeztek (Futi, Mariann, Krisi péntek este, majd KZoli, Kriszti szombaton, utoljára szombat este Rózsa). Négy pótmatracon fértünk végül csak el, de ezt senki sem bánta: rég óta hozzá tartozik Akalihoz a lazaság, a kis rendetlenség, ezek csak fokozzák a csapatszellemet :). Nagyon kedvelem ezt a társaságot, mindig baromi jól elvagyunk.
Strandoltunk sokat, fociztunk (akár a legnagyobb hőségben), úsztunk (volt meztelen éjszakai fürdőzés is), ittunk (főleg sört, illetve egyszer pár Jägert is), bár a részegeskedést most nem vállaltuk be (talán csak péntek este adtunk az alkoholmámornak), kártyáztunk (Citadels), néztük a két fontosabb meccset, és élveztük a satöbbi-satöbbi életet. A nyugágyból, ha épp nem olvastam, bámultam az égi mandalát: a felhőket, amelyekben mindig felfedezel dolgokat, de mire megmutatnád, megörökítenéd, vagy komolyan elgondolkodnál rajta - már el is fújja a szél.
Jutka majdnem végig tanult, én erre múltkor nem voltam képes (ld. szigorlat), ma volt (szerda) államvizsgázni, és természetesen ötös lett neki. Végre nincs a plafonon egész nap, lehet vele beszélni.
Itthon Starcraftot nyomjuk ezerrel - a Hamachi nevű program segítségével, amely a netre LAN környezetet imitál -, meg rajzolom a budafoki családi ház módosított eng. tervét is. Már nagyon várom, hogy megint hétvége legyen, aztán elutazzunk valahova.
Holnap (csütörtök) lesz a névnapom, Jutkának pedig pénteken lesz a szülinapja. Mindenféle jókívánságokat szívesen fogadunk (nagyobb címletekben :)) ! Mindenkinek szép napot!
A foci azóta is leköt, de minden két meccs között haladok a munkával is. Lassan kész az alaprajz.
Tegnap este átmentem Edohoz, aki végre megszabadított a hosszú hajamtól. Megint sikerült neki szép rövidre vágnia, majd még túlórázott is egy kicsit a kedvemért (gyógytornász a munkája): kimasszírozta a gyakran fájó lapockámat. Martiniztünk is egy kicsit, meg beszámoltam neki a szigorlatról és más poénos kalandjaimról, de nem nyúlt túl sokáig az este (a meleg miatt talán mégis), mert ma hajnali hatkor kellett kelnie. Köszi az estét!
Nagyon le kéne menni a Balcsira ezen a hétvégén, ezért minden barátot kérek, hogy jelezze, ha le tudna jönni velünk! (Ehhez akartam kedvet adni a mostani képpel.) Kitartás a meleghez, mindenkinek szép napot!
A hétvégén még belehúztunk, hogy ez a hét méltó ünnepe legyen az összes vizsga teljesítésének. Rengeteg sör fogyott, közben bámultuk a focit, majd szombat éjjel átjött Zsófi és Zoli, és megkezdődött a parti...
Rikikiztünk, részegen (pótolni kellett a hőség miatt elveszített vízmennyiséget :) megnéztünk egy csomó régi Rózsaszín Párduc epizódot, meg más rajzfilmeket, oltottuk egymást régi és új sztorikkal, satöbbi. Ittas voltam és másnapos egyszerre, ez súlyos Starcraft vereségekhez vezetett, ezt csak Szomival tudtuk szépíteni vasárnap este. Közben beszorult a WC ajtaja, ezt szombaton még Jutka feszítette ki, de vasárnap már a Papájára volt szükség. Zsófiék koraestig maradtak, Szomi váltotta őket (foci, Starcraft), éjjel kellemesen kikészülve dőltem be az ágyba. Jutka mától megint tanul (államvizsga), én meg szemezek a munkával, amit meg kellene csinálnom. De ebben a hőségben elég nehéz gondolkodni :).
Hogy bírjátok ezt a meleget? :( Szép napot mindenkinek!
Általában nem egyedül, hanem kis csomagokban érkeznek az élettől a kellemes ill. kellemetlen dolgok. Most a sikeres szigorlat mellé szerdán egy Kőműves páholymunka csatlakozott, kellemes beszélgetéssel; csütörtök pedig egy régen várt találkozás is összejött végre: Ádámmal lementünk sörözni a Feneketlen tóhoz.
A találkozót a bolt elé beszéltük meg, majd bak sörrel a kezünkben telepedtünk le a fűre. Mint később bevallottuk egymásnak, mindketten arra számítottunk, hogy alig egy órát maradunk, de nagyon jól felvettük azt a fonalat, amit sok hónappal ezelőtt elvesztettünk. A második sör előtt még volt egy pillanat habozás a szemünkben, de a harmadik már automatikusan jött (a boltos csajnak erős deja vu érzést okoztunk ezzel). Ledobtam a pólóm és a zoknim, sütött a nap, sör a kézben, cigi a másikban - néha még ő is kért belőle. Sok minden szóba került, többek között rákérdezett a novella-incidensre. Boldogan tapasztaltam, hogy már az elején nem hitt Domoly ködösítésének ("hát, már nem tudom melyik ötletet ki találta ki..."), és hogy nekem ítélte az erkölcsi fairplay díjat. Ő is felhozott pár hasonló esetet, amit Domollyal megélt korábban, és abszolút megértette a helyzetet. Sokat dumáltunk a most futó kalandokról is, mutatott egy novellát, kicsit belepislantottunk a magánéletünkbe is, de leginkább elvont dolgokról dumáltunk, és csak úgy záporoztak az ezoterikus és/vagy világos, empatikus gondolatok, amiket annyira kedvelek. Nem hiába volt korábban az a gúnynevem, hogy gondolatvámpír: számomra mindennél többet ér egy jó beszélgetés, főleg ha az ilyen színvonalon zajlik. Utsó busszal haza, lebegtem az ülésben. Köszönöm.
Pénteken megnéztük Jutkával a Jackie Brown DVD-t, amit Ádám nyomott a kezembe (én már sokszor láttam, de a páromnak új volt), közben Mamám és Krisiék már a Balatonra készültek. Ebédre Papám is átjött, elég nyúzottnak tűnt. Kicsit megcsavarja szívem mostanában a szüleim látványa, ők sem találják igazán a helyüket ebben a barom világban.
Focit bámultam, Krisiék (tesó, Rózsa, Mamám) leléptek Balcsira (nekem nincs rá pénzem, Jutkának meg itthon kell még maradnia). A melegre és az üres házra tekintettel átmentünk nudistába, a hideg söröket egymás után hajtottuk le magunkba, amíg ki nem dőltem. Ma próbálok embereket áthívni, egyelőre nem túl sikeresen. Mindenkinek szép napot!
(Egyébként most nagyon jó nekem, régen voltam ilyen boldog, mint mostanában).
[Numerológiára röviden visszatérve (Bori kommentjére válaszolva). Szóbeli 62 pont (6+2= 8-a), írásbelivel 3-asnak gondoltam (8+13 = 21 = 3), de a busz miatt (13-81) 1-el kevesebb (ld. ott), így 2. A kocka értelme 16 (1+6=7), azaz 1 héttel korábban sikerült, mint gondoltam volna.]
Amikor a vizsgaidőpontot kiválasztottam, akkor hallgattam a megérzéseimre. 13-ára írták ki a szóbelit, és ez reményt keltett bennem. Az írásbeli időpontja nem mondott semmit (8-a), de erre csak legyintettem. Egy másik 13-án sikerült végre letennem az épszerk. szigorlatot is, és aki ismeri a történetét, az tudhatja, hogy sokat kellett küzdenem, hogy túl legyek rajta.
Tanultam kb. egy hetet az írásbelire, voltam közben a bortúrán, kicsit szorongtam is emiatt, de úgy éreztem, hogy értem a 4 félév anyagát, illúziószínűleg teljesíteni fogok valahogy. De a nap közeledtével rossz álmok támadtak meg, a kaja fel-le liftezett a gyomromban.
De felvettem a kabalapólóm (több szigorlatot ebben teljesítettem), és szembenéztem az írásbelivel (múlt hét csütörtök). Aztán megláttam a kérdéseket, és rögtön éreztem, hogy gondok lesznek vele. A sok kérdésre kevés idő állt rendelkezésre, ráadásul a menedzsment kérdésekre nem tudtam a helyes válaszokat (ebben a rendszerben a négy kiskérdés csoportnak külön-külön is meg kell lennie, majd a nagyfeladattal összesítik a pontokat, és el kell érni a minimum 62 pontot). Nekikezdtem, irogattam a sebesült kezemmel, telt az idő és a lapok, végül 4 percem maradt a nemszeretem menedzsment kérdésekre. Csak IQ-ból válaszoltam rájuk. A cigiszünetben Jutkának felvetettem, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, hogy megnézem a nagyfeladatot is, legalább máskor tudni fogom mire lehet számítani. Az sem volt piskóta, acélcsarnok elvi összeszerelése, majd a terven szereplő csarnok szerelési javaslata (min. 20-25 technológiai folyamattal), organizációs helyszínrajzzal, szerelési tervvel, sávos ütemtervvel. Az utolsó percig rajzoltam, a végén jöttem rá, hogy a daru helye és fajtája nem lesz jó, pánik, gyors javítás... Mikor beadtam 8-án már nem hittem annyira a jó megérzésemben, szomorúan buszoztam haza (előtte voltam még Gampynál lazítani), a busz sorszáma: 13-81 volt. (Ezt sugallta nekem: 13-án szóbeli, 8-án írásbeli, a végén 1). A következő héten megint tanultam, ezt jeleztem is a blogban. Csak közben én arra számítottam, hogy írásbelire készülök, így a.a.Juditnak kölcsönadtam a szóbeli tételek jó részét (kaptam más jegyzeteket érte). Nyomott hangulatban és egyre idegesebben tanultam, aludtam, féltem, hogy az épszerk. szindróma itt is utol fog érni (régen tanultam ezeket a dolgokat, azóta a tananyag is megváltozott párszor). Akkor is sok vizsgámat kinyírta az idegesség (valljátok be, Ti is készen lennétek, ha már tizedszer kellene nekimennetek az egyetem legsúlyosabb szigorlatának). Dobtam egy kockával (szoktam így jósolni), hogy sikerülni fog-e még ez a vizsga ebben a vizsgaidőszakban. 20 oldalú kocka, 10 felett megvan, elhajít. 16. Apró sóhaj.
Most hétfőn ért a meglepetés: írásbeli eredmény 62 pont. (Nézzétek vissza a minimum pontot :). Így az előző blogbejegyzés érvényét vesztette, kedden várt a szóbeli. Tételek távol, idő kevés (csak délben tették ki az eredményt), remény nagy. Felszabadultan töltöttem a hétfő estét, mindenki azt mesélte, hogy a szóbeli már könnyű szokott lenni.
13-a, kedd, 9 óra. Sorban szólították a delikvenseket a tanárok, én meg szomorúan vettem tudomásul, hogy a jó fej tanárok elkeltek. A szigorú tanszékvezető nő és a humortalan managerarc társa szólítottak engem. Kicsit remegtek a térdeim, amikor azzal kezdték, hogy én menjek elsőnek, mert én vagyok a problémás eset (izgulós vagyok, pont meglett a pont, még nem tudják, hogy átengednek-e, stb.). Húztam: síkalapozás. Ez nem nehéz tétel, gondoltam, hiába ők a legszigorúbbak, legfeljebb küzdenem kell, de a kettes meglesz. Nem számítottam rá, hogy meg sem várják, hogy befejezzem, és meg sem nézik a lapomat.
A managerarc tette fel az első kérdést: "síkalapozás, ássák a gödröt, maga az építésvezető, az éjjel eső lesz. Hányra rendeli másnapra a betont?". Majd lefordultam a székről: mi van? Milyen kérdés ez? De megragadtam a dolgot ott, amit értettem: eső. Mondtam nekik, hogy gödör lefedése. Ők erre, hogy nem erre gondoltak. Akkor mondtam, hogy reggel szivattyúzás, gödör ellenőrzés, aztán jöhet a beton. Ezt sem fogadták el. Fél óra küszködés volt, mire hajlandóak voltak elárulni, hogy mire gondoltak, közben körbejártam mindenhogy az egész témát (fűtés, csere, víztelenítés, zsaluzatok, talaj állékonyság, stb.), de éreztem, hogy ennyi volt. (Gúnyos megjegyzések, összenézések, ahogy kell.) Minden próbálkozásom után mondta a tanszékvezető nő, hogy akkor ez 5000-ért volt, most 4000-ért kérdez, majd 2000-ig jutottunk, mire meghallották a választ (megtalálták a lapomon, de ekkor már mindegy volt, ez a vetélkedős poénjuk betett addigra). Kevesebbet kell kiásni előző nap (15 cm-rel mondjuk), majd az eső után kiásni a végleges mélységig. Igaz, azon tudnék vitatkozni, hogy ez elég-e, hisz az eső eléggé el tudja áztatni a földet, de oké, hagyjuk, ha erre gondoltak... Mondták, hogy köszönik, és hívták a következőt.
Én kértem, hogy hadd feleljek még, ha úgy érzik, hogy nincs meg a kettes. Összenézés, gúnyos mosoly, aztán jól van, húzzon még egyet. (Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy kiküldtek volna egyessel, ha nem kérdezek rá).
Húztam egy másikat, na ez is betonozással kapcsolatos kérdés volt. Azt mondták, ne dolgozzam ki, csak kérdeznek. Eléggé szar ötletnek tűnt, de mit tehettem. Na ekkor jöttek a még hülyébb kérdések (-10 fokban betonozás, perzselő hőségben betonozás, elárasztott betonozás, beton hűtése és fűtése, stb.) Nem emlékszem minden gúnyos megjegyzésükre, meg minden közbeszúrásra (kijavították majd' minden mondatomat, így elég nehéz összefüggően beszélni :), de még fél órányi szívatás után végre kielégültek, és hívták a következőt. Persze az eredményt nem közölték, kétségek között távoztam.
Majdnem kettőig várattak az eredményhirdetéssel, addig Domoly enyhítette a kínzó várakozást. Konzultált bent a suliban, de várnia kellett neki is, így epret ettünk kint a füvön és beszélgettünk. Vagy fent szobroztunk a tablók előtt, néztük a diplomaterveket (a végén már kívülről tudtam őket). Jöttek, mentek a csoportom tagjai, mindegyik sápadtabb volt, mint amikor bement. Bosszantott, hogy ha más tanárhoz kerülök, akkor tényleg olyan lehetett volna a szóbeli, mint amilyenről a haverok korábban beszámoltak. De hát mindenkinek a saját démonával kell szembenéznie. A tanszék előtti folyosón tudtam meg az utánam következő sráctól, hogy odabent keresték az Indexem (elfelejtettem odaadni nekik), majd azon poénkodtak, hogy milyen előre látó voltam, hogy nem hagytam ott (ez is csak rátett egy lapáttal).
De a várakozás sem tarthatott örökké, akkor is, ha úgy tűnt addig fog tartani (kb.10-től kb. kettőig majd' 4 órát várattak minket az eredménnyel). Jött az igazság pillanata, és megtudtam, hogy meglett. De nem hagyták ennyiben, még beszóltak a beszédkészségemre... Meg, hogy udvaroljak, azzal fejlődhet... Mondtam, hogy ezzel sosem volt bajom :). Nem mondtam, hogy disputa (vita) versenyek vannak mögöttem, hogy minden haverom ismeri a prófétaszerű beszélőkém, és hogy a Kőművesek közt is meg tudom állni a helyem, ha beszédre kerül a sor... Rájuk hagytam, tudtam, azzal is csak örömöt okoznék nekik, ha nekiállnék tiltakozni. A lényeg ott volt az Indexben, innentől le van szarva, mit gondolnak rólam. Megkérdezték, hogy mivel akarok később foglalkozni, erre már viccesen mondtam, hogy gondolom azt várják, hogy azt mondom, hogy nem leszek kivitelező. Nevetve tiltakoztak (nem túl őszintén). Mondtam, hogy a Majornál dolgozom, mondták, hogy a zsák megtalálja a foltját (úgy mondták, hogy igen, eléggé hasonló a hozzáállásunk - asszem)... Mindegy, akkor már csak röhögtem.
Itthon fújtam ki a levegőt (Gampyéknál még beszámoltam ezekről Gampy mamájának, aki ismerte a 8-ai előzményeket, meg kaptam tortát, meg áthívtam Gampyt). Itthon Jutka csinált eperturmixot, abba belelöttyintettem a gint, Krisi hozott nekem sört, beterpeszkedtem a fotelba a Brazil-Horvát meccsre, és végre jól éreztem magam. Gampy este jött át, sisáztunk. Éjjel még játszottunk egy kicsit (BF Vietnam), de kettő körül összerogytam a fáradtságtól (hatkor keltem), és bemásztam a párom mellé.
Túl vagyok az Egyetem utolsó vizsgáján is, jövő félévben remélem fel tudom venni végre a Diplomatervezést. Na, mikor megyünk Balcsira?
A nagyszerű bortúra óta itthon vegetálunk, nézzük a változékony időjárást, közben fel-alá bukdácsolok érzelmi és hangulati hullámvasútomon. Ubielmentesség azóta is érvényben, tanulok, amennyit tudok, és várom a következő vizsgaalkalmat.
A kötelező bukáson már túl vagyok (sajna), megint csütörtökön tudok majd a vékony pad és a szupi feladatok felett szenvedni (szerintem szinte képtelenség másfél óra alatt 12 kiskérdésre válaszolni, és sajna mind a négy kisfeladat résznek külön-külön is meg kell lennie, plusz még a nagyfeladatnak is jól kell sikerülnie újabb másfél óra alatt (féléves tervfeladathoz hasonló kérdésekkel) a szóbeli eléréséhez). Még ez az alkalom van, meg még egy a következő héten, és ha ezek sem sikerülnek, megint várhatok egy fél évet tétlenül ezen az életfogytiglan egyetemen... Vajon vége lesz egyszer ennek a kínszenvedésnek? Biztos, hogy így kell működnie ennek az egésznek?
Azért a foci vb megnyitó meccset nem hagytam ki (élvezhető tempója volt; persze a foci igazából nem köt le), és igyekszem jó dolgokat is csinálni minden nap (általában a tévét bámulom fáradtan a tanulások után). De nem adom fel, hátha egyszer nekem is szerencsém lesz, és megszabadulok innen, hogy a hamis papír-alapú tudást végre valóságos tapasztalatokra cserélhessem.
Sese
Szilánkjai Badacsonyi Bortúra - 2006. június 3-5.
A legtöbbBadacsonyról szóló kézikönyv szerint a borkóstolást okosan kell végrehajtani: felfelé sétálni, kikukkantani a kilátóról, majd visszafelé iszogatni. Mi több éve elvetjük ezt a bölcs tanácsot, s évről évre visszatérünk, hogy megtegyük az emberpróbáló, igazi bortúránkat. Természetesen felfelé haladtunkban (később másztunkban :) iszunk, jobb esetben (szigorúan az állapotunk függvényében) hűvösebb időben, de gyakran a tűző napon. Tíz helyszínt látogatunk meg, mindenhol két fajtát veszünk magunkhoz, majd szigorú szabályok mellett értékeljük. Persze többször is megesett már, hogy a felső helyeket már nem a csoport teljes tagsága keresi fel, gyakori az egyéni lemaradozás, elveszés, eltévedés, de eddig mindig sikerült összegyűlnünk a végén és biztonságban hazautaznunk. De kezdjük az elején.
(Kép: a bortúra helyszínei)
A társaság egyik fele (Krisi és Rózsa, Futár és Mariann, Szomi) péntek este kocsikázott le a nyaralóba, mi csak szombaton követtük őket (Kornélia, KZoli, Jutka és én). A program elején a nyaralók kipucolása állt, felnyaltuk a padlót, kipucoltuk a hűtőt és a vizesblokkot, megtisztítottuk a bútorokat, lenyírtuk az elburjánzott növényzetet (itt sikerült egy kisebb sérülést is beszereznem :), stb. De ezután a már türelmetlen vendégekkel együtt a poharak és a társasjátékok felé kezdtünk kacsintgatni.
Tesómék már péntek este alapoztak a nagy eseményre (készült is pár kép az első alkoholos hülyüléseikről :), én szombaton igyekeztem utolérni őket (Mariann hozott le Jägermeistert, azt töltögettem magamba). Kártyáztunk és társasoztunk, amíg be nem ájultam, majd ők sétáltak kényszerű fekvésem alatt, este megint játszottunk, majd a lepihenés következett.
(Kép: bár kilencen mentünk le, igyekeztünk mindenkinek fekvőhelyet találni :)
Vasárnap jött el a nagy nap, korán keltünk (ebben nem ismertem kegyelmet, és határozottan ébresztettem a többieket), és igyekeztünk elérni a korai vonatok egyikét. A Borkapu alatt áthaladva kapott el minket a bizsergés, elnéző félmosollyal tekintettük meg a helyi ünnepi eseményeket és a tömeget, de magunkban legyintettünk a kezdő kispályásokra, és nekivágtunk a hegyoldalnak, az igazi borkóstolás helyszínének.
A térképen jelölt helyszínek alapos bejárása (befekvése?) következett... Az elején még szigorúan vezettük a táblázatot (borfajtáként mindenki pontozott, majd átlagot és szórásnégyzetet számoltunk - ez utóbbit a matekosabb agyúak követték el: Szomi és KZoli), kértünk bélyegzőket, vitatkoztunk a zamaton és illaton, de ez hamar megváltozott :) - ahogy ez már lenni szokott. Először csak azt vettük észre, hogy az egyik helyen folyamatosan hordják ki nekünk az ételeket, amiket állítólag - biztos így volt persze - rendeltünk. Falatoztunk és röhögtünk, többen tippelték, hogy mit rendelhettek, közben megtekintettük Gyilkost, a kutyust és egy kissrácot, akit hosszan ugrathattunk.
(Kép: falatozás, és Ica mama, a legkedvesebb boroztató)
A következő helyen Krisi és Szomi már a fáról nézett vissza ránk, Rózsa pedig a kerítés alapzatáról lógott alá (turisták szánták meg, és hozták vissza hozzánk). Itt már a legtöbb pasin megmutatkozott annak a hatása, hogy a csajoknak nem ízlő borokat nekünk kellett elfogyasztanunk. A következő helyen még emlékszem, hogy ittam, de azután már alig valamire :). Az ötödik hely környékén elveszett az értékelő lap (ezúton is bocsánat az eredményhirdetésre váró pincészeknek :), a társaság szétszakadozott (többen a szőlőbe menekültek, én is valahol egy dombocska oldalában szabadultam meg a pillanatnyi eszméletvesztést okozó nedűktől), majd a nagy kanyar menti egyik kedvenc helyünkön úgy-ahogy sikerült összegyűlnünk.
(Kép: félúton)
Itt történt az, amire Krisi csak annyit mondott, hogy igen, a magyarok sírva mulatnak - talán a papír elvesztésén, talán a hátrahagyásomon borultam ki, de józanul biztosan nem esett volna meg velem ez az esemény -, kibőgtem magam Jutka majd Krisi vállán. Torzult az idő, ahogy KZoli később bizonygatta, de valahogy összeszedtük magunkat (KZoli innen nem emlékszik szinte semmire, de még mindig jobban megúszta, mint tavaly, amikor Andrissal össze-vissza kódorogtak a hegyen, leestek valahol, meg valami lábra eső sziklát is emlegettek, stb.), és nekivágtunk a kilátónak. Szomi a torony aljában könnyített magán - néhányan el sem jutottak odáig -, és megint mi (Jutka és én) lettünk az elsők a kilátóhoz vezető "versenyen". A vonatot megint elértük, otthon józanodtunk és pihentünk.
Hétfőn nem tapasztaltunk másnaposságot (ez is bizonyítja a helyi borok kiváló minőségét), bár a gyógysört így is bevetettük, a Citadels nevű játék mellé. Akali legjobb éttermében ebédeltünk (sikerült kibuliznunk, hogy kiülhessünk a teraszra - a napközisként bent szorongó németek irigykedve néztek ránk), és hecceltük a két sofőrt (ők akkor már csak alkoholmentes sört kaptak, hiszen rájuk várt a hazaszállításunk komoly feladata). Vasárnap közepesen szép idő volt, hétfőn kezdett igazán melegedni, akkor kezdtük érezni az igazi Akali érzést, de sajnos haza kellett térnünk.
Köszönöm az egyre népesebb borbaráti társaságnak, hogy ismét részt vettek ezen a gazdag programon, az időjárásnak, hogy vasárnap kényeztette a Badacsonyba látogatókat, és a sofőröknek, hogy kiállták a nehéz alkoholmentes órákat :), és biztonságban hazaszállítottak minket! Jövőre ugyanitt. (Vagy még idén is esetleg, ha sikerül összegyűjteni rá a pénzt és a társaságot).
